A Kremerata Baltica egy vonósokból álló kamarazenekar, melyet a Baltikum országainak legtehetségesebb zenészei alkotnak. Alapítója a világhíres hegedűvirtuóz, Gidon Kremer, 1997-ben hívta életre az egyedülálló formációt. Ez egyfajta hosszútávú oktatási projekt, ahol Gidon Kremer megosztja gazdag művészi tapasztalatait a fiatalabb kollégákkal és egyben elősegíti és inspirálja a Balti államok kulturális életét.
Először az ausztriai Lockenhaus Kamarazenei Fesztiválon tűntek fel, ahol azonnal elismerést vívtak ki. Azóta sikert sikerre halmozva járják a világot európai, ázsiai és amerikai turnéikkal. 2003 óta saját fesztiváljuk van Lettországban. Az évi átlagosan 70 koncertjükön napjaink legnagyobb világsztárjaival osztják meg a színpadot, úgy mint Jessye Norman, Martha Argerich, Mikhail Pletnev, Evgeny Kissin, Oleg Maisenberg, Daniil Trifonov; Thomas Zehetmair, Vadim Repin, Tatiana Grindenko; cellists Boris Pergamenschikov, Yo-Yo Ma, Mischa Maisky, David Geringas; Sir Simon Rattle, Esa-Pekka Salonen, Christoph Eschenbach, Kent Nagano, Heinz Holliger, Vladimir Ashkenazy, Mirga Gražinytė-Tyla. Számos CD őrzi sikereiket, 2002-ben egyik felvételüket Grammy-díjjal jutalmazták.

2018. május 28-án, Ligeti György születésnapján adta első koncertjét a Concerto Budapest frissen életre hívott új formációja, a Ligeti Ensemble. A névválasztás - amelyet Ligeti György özvegye, Ligeti Vera, és a zeneszerző fia, Lukas Ligeti egyetértő támogatása tett lehetővé – félreérthetetlenül kijelöli a kamarazenekar céljainak megfogalmazását: a zenetörténet jelenének és elmúlt bő évszázadának, napjainkra klasszikussá érett remekművei előadását. Az együttes folytatni kívánja a 2006 és 2014 között, az UMZE együttes kezdeményezésére és a MÜPA társrendezésében megvalósult életműsorozat hagyományát, Ligeti életművének rendszeres ápolását.

A Ligeti Ensemble elsősorban a Concerto Budapest muzsikusaira épül, de kifejezetten számít azoknak a muzsikusoknak az aktív részvételére, akik az elmúlt évtizedekben a kortárs zene előadásában kiemelkedő tevékenységet folytattak. Az együttes művészeti vezetői Keller András és Rácz Zoltán.
 

Mali Emese zongoraművész 2004-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Nádor György és Gulyás Márta növendékeként.  A salzburgi Mozarteumban Rohmann Imre osztályában tanult. 2011-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen megszerezte a DLA fokozatot. Szólistaként és kamarazenészként Magyarország jelentős zenei fesztiváljain és külföldön egyaránt gyakran lép fel. Rendszeresen dolgozik együtt Keller Andrással és a Concerto Budapest szimfonikus zenekarral, Rácz Zoltánnal és a Ligeti Kamaraegyüttessel, az UMZE kamaraegyüttessel, valamint a Budapesti Fesztiválzenekar kamarazenei produkcióiban is szerepel. 2010 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem korrepetítora, valamint visszatérő zongoristája a sioni Varga Tibor Nyári Akadémia és az angliai International Musicians’ Seminar Prussia Cove mesterkurzusainak, olyan művészek partnereként, mint Natalia Gutman, Ivry Gitlis vagy Michael Collins. 2018 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kamarazene tanára.

A Purcell Kórust Vashegyi György 1990-ben alapította a Dido and Aeneas c. opera koncertszerű előadására, és 25 évvel ezelőtt, 1991-ben létrehozta az Orfeo Zenekart is, mely nevét Monteverdi L'Orfeo-jának első teljes hazai előadása után vette fel. E két együttes tagjai azóta Magyarország kiemelkedő régizenei specialistáivá váltak: repertoárjuk gerincét a Gesualdótól Mendelssohnig terjedő periódus zenéje alkotja.

Az Orfeo Zenekar első koncertmestere Paulik László, de 2009 óta – szólistaként és koncertmesterként – a világhírű Simon Standage is részt vesz az együttes munkájában. A zenekart és a kórust az utóbbi években olyan nemzetközi hírű karmesterek is vezényelték, mint például Helmuth Rilling, René Jacobs, Philippe Herreweghe, Masaaki Suzuki és Fischer Ádám.

Az együttesek az elmúlt huszonöt évben a 17-18. század számos zenetörténetileg fontos kompozícióját első ízben szólaltatták meg itthon, és 1998 óta több világpremier-lemezfelvételt készítettek a Hungaroton és más kiadók számára (Charpentier, Geist, Michael Haydn, Istvánffy, Kraus, Lickl, Manna, Méhul, Tartini, Tunder, Conti és Stölzel műveiből). 2014 óta a Versailles-i Barokk Zenei Központtal szoros együttműködés alakult ki, amelyből a következő francia barokk hangfelvételek jelentek meg a Glossa kiadó gondozásában: Rameau Les Fêtes de Polymnie (Polümnia ünnepei) című "ballet héroique"-jának világpremier-rögzítése 2015 januárjában; 2016 tavaszán Mondonville Grand Motets (Nagy Motetták) című hanglemeze, majd az Isbé világbemutató-előadása; az Un opéra pour trois rois (Opera három királynak) című, Benoît Dratwicki által összeállított opéra-pastiche 2017 őszén; Rameau Nais háromfelvonásos színpadi műve valamint 2019 tavaszán Rameau operabalettja a Les Indes galantes. A Les Fêtes de Polymnie, az Un opéra pour trois rois és a Nais lemez elnyerte a francia Opéra Magazine „Diamant de l’Opéra” díját, a Les Fêtes de Polymnie és a Nais lemez a Preis der deutschen Schallplattenkritik - Német Hanglemezdíjat, illetve az első említett lemez a kitüntető „Diapason D’Or” díjat.

A kórus és a zenekar számos meghívásnak tesz eleget Európában; a Purcell Kórus a norvégiai Trondheim régizenei fesztiválján 2014 nyarán René Jacobs meghívására szerepelt Bach: h-moll miséjével, valamint Gesualdo és Schütz műveivel; 2017 nyarán Maasaki Suzuki vezényletével Telemann Die Auferstehung und Himmelfahrt Jesu című művét és J. S. Bach g-moll miséjét adták elő és a kortárs szerző, Sofia Gubaidulina „Über Liebe und Hass” című oratóriumának előadásában működtek közre. 2016 júliusában Bach Máté-passióját szólaltatták meg Ottobeuren bazilikájában Helmuth Rilling vezényletével, 2018 decemberében pedig Párizsban és Versaillesban vendégszerepeltek Strattner-Buxtehude műsorukkal és Bach: Karácsonyi oratóriumával. A 2018-as évet Németországban zárták, ahol a Purcell Kórus Bach-műsorát ismét Helmuth Rilling vezényelte.

A Purcell Kórust Vashegyi György 1990-ben alapította a Dido and Aeneas c. opera koncertszerű előadására, és 25 évvel ezelőtt, 1991-ben létrehozta az Orfeo Zenekart is, mely nevét Monteverdi L'Orfeo-jának első teljes hazai előadása után vette fel. E két együttes tagjai azóta Magyarország kiemelkedő régizenei specialistáivá váltak: repertoárjuk gerincét a Gesualdótól Mendelssohnig terjedő periódus zenéje alkotja.

Az Orfeo Zenekar első koncertmestere Paulik László, de 2009 óta – szólistaként és koncertmesterként – a világhírű Simon Standage is részt vesz az együttes munkájában. A zenekart és a kórust az utóbbi években olyan nemzetközi hírű karmesterek is vezényelték, mint például Helmuth Rilling, René Jacobs, Philippe Herreweghe, Masaaki Suzuki és Fischer Ádám.

Az együttesek az elmúlt huszonöt évben a 17-18. század számos zenetörténetileg fontos kompozícióját első ízben szólaltatták meg itthon, és 1998 óta több világpremier-lemezfelvételt készítettek a Hungaroton és más kiadók számára (Charpentier, Geist, Michael Haydn, Istvánffy, Kraus, Lickl, Manna, Méhul, Tartini, Tunder, Conti és Stölzel műveiből). 2014 óta a Versailles-i Barokk Zenei Központtal szoros együttműködés alakult ki, amelyből a következő francia barokk hangfelvételek jelentek meg a Glossa kiadó gondozásában: Rameau Les Fêtes de Polymnie (Polümnia ünnepei) című "ballet héroique"-jának világpremier-rögzítése 2015 januárjában; 2016 tavaszán Mondonville Grand Motets (Nagy Motetták) című hanglemeze, majd az Isbé világbemutató-előadása; az Un opéra pour trois rois (Opera három királynak) című, Benoît Dratwicki által összeállított opéra-pastiche 2017 őszén; Rameau Nais háromfelvonásos színpadi műve valamint 2019 tavaszán Rameau operabalettja a Les Indes galantes. A Les Fêtes de Polymnie, az Un opéra pour trois rois és a Nais lemez elnyerte a francia Opéra Magazine „Diamant de l’Opéra” díját, a Les Fêtes de Polymnie és a Nais lemez a Preis der deutschen Schallplattenkritik - Német Hanglemezdíjat, illetve az első említett lemez a kitüntető „Diapason D’Or” díjat.

A kórus és a zenekar számos meghívásnak tesz eleget Európában; a Purcell Kórus a norvégiai Trondheim régizenei fesztiválján 2014 nyarán René Jacobs meghívására szerepelt Bach: h-moll miséjével, valamint Gesualdo és Schütz műveivel; 2017 nyarán Maasaki Suzuki vezényletével Telemann Die Auferstehung und Himmelfahrt Jesu című művét és J. S. Bach g-moll miséjét adták elő és a kortárs szerző, Sofia Gubaidulina „Über Liebe und Hass” című oratóriumának előadásában működtek közre. 2016 júliusában Bach Máté-passióját szólaltatták meg Ottobeuren bazilikájában Helmuth Rilling vezényletével, 2018 decemberében pedig Párizsban és Versaillesban vendégszerepeltek Strattner-Buxtehude műsorukkal és Bach: Karácsonyi oratóriumával. A 2018-as évet Németországban zárták, ahol a Purcell Kórus Bach-műsorát ismét Helmuth Rilling vezényelte.

Zenei tanulmányait 1967-ben kezdte zongorán, majd 1970-től párhuzamosan ütőhangszereken is elkezdett játszani. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett tanulmányai után 1983-ban szerzett ütőhangszeres művészdiplomát.

Már zeneakadémista korában felkeltették érdeklődését az ütőhangszerekre írt szóló- és kamaradarabok. Rendszeresen közreműködött az Új Zenei Stúdió hangversenyein, és számos új darabot mutatott be koncerteken és lemezfelvételeken. 1981-ben, a Bartók-centenárium évében Kocsis Zoltánnal és Ránki Dezsővel többször előadta, valamint hanglemezre vette Bartók Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című darabját.

1984-ben társaival megalapította az Amadinda Ütőegyüttest, amelynek azóta művészeti vezetője. 1985-ben az együttes I. díjat nyert a rotterdami Gaudeamus Kortárszenei Versenyen. Az elmúlt évtizedekben az Amadinda a világ élvonalbeli ütőegyüttesévé nőtte ki magát, koncertturnéik során négy kontinens 33 országában léptek színpadra.  Rendszeresen tesznek eleget tekintélyes európai fesztiválok meghívásainak: Paris Autumn; Prágai Tavasz; Zágrábi Biennálé; Varsói Ősz; Bath Fesztivál; Huddersfield Kortárszenei Fesztivál; BBC Proms; Berlini Biennálé és a Bécsi Ünnepi Hetek. Az Amadinda koncertezett az Egyesült Államokban, Japánban, Hong Kongban, Mexico Cityben, Ausztráliában, Libanonban és Tajvanon. Több, mint tíz CD-t készítettek a Hungarotonnál. 1990 és 2010 között lemezre vették John Cage valamennyi ütőhangszerre komponált darabját, valamint hanglemezfelvételeket készítettek a TELDEC (The Ligeti Project) és a Tzadik (Lukas Ligeti) lemezkiadók számára is.

John Cage az Amadinda számára írta 72 perces művét, a Four4-t, amelyet az együttes 1992-ben mutatott be Tokióban. Szintén az Amadindának készült Ligeti György műve, a mezzoszopránra és ütőhangszerekre írt Síppal, dobbal, nádihegedűvel című darab, amelynek bemutatója 2000-ben volt Metzben. Steve Reich az Amadinda 25 éves jubileumára komponálta Mallet Quartet című darabját. A mű ősbemutatója Budapesten, a Művészetek Palotájában volt, 2009-ben.

1988-ban az Amadinda Ütőegyüttes Liszt Ferenc-díjat, 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2004-ben Kossuth-díjat, 2008-ban Bartók Béla – Pásztory Ditta-díjat kapott.

Rácz Zoltán munkássága szólistaként is jelentős. A BIS kiadó számára hanglemezre vette és több alkalommal (Bécsben, Berlinben, Budapesten) koncerten is előadta Eötvös Péter Triangel című, ütőhangszerekre és kamaraegyüttesre írott concertóját, a zeneszerző vezényletével. Bartók Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című művét Schiff Andrással és Bruno Caninóval számos európai országban adta elő (Wigmore Hall, Berliner Festwochen, Mondsee Fesztivál, Velencei Biennálé), majd a DECCA kiadó számára hanglemezre vette.

1992 és 1996 között a Budapesti Fesztiválzenekar első timpanistája, majd öt éven át a Magyar Televízió kortárszenei programszerkesztője. 1997-től a Budapesti Tavaszi Fesztivál művészeti tanácsadó testületének tagja. 1997-ben Wilheim András zenetörténésszel megalapította az UMZE Kamaraegyüttest, amelynek magalakulása óta művészeti vezetője.

1990-től a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára. Mesterkurzusokat tartott a világ számos pontján: Ferienkurse für Neue Musik, Darmstadt (1996); Groznjan, Horvátország (1997); Julliard School, Yale University (1998); Senzoku Gakuen Egyetem, Toho Gakuen Egyetem és Nagoya Egyetem, Japán (1999); International Summer Music Camp, Tajvan (1999); Edith Cowan Egyetem, Perth, Ausztrália (2002) Janacek Academy, Brno (2008) és a szombathelyi Bartók Új Zene Fesztivál (1990, 1998, 2002, 2003).

2002-ben a Francia Köztársaság kulturális minisztere a Chevalier de l'Ordre des Arts et des Lettres címet adományozta Rácz Zoltánnak.

Silvia Podrecca 2011-ben Patrizia Tassinivel szerzett diplomát a Conservatorio di Udine (Olaszország) egyetem hárfa szakán, 2014-ben pedig mesterképzést végzett. Erasmuson tanult Düsseldorfban F. Tranivel, később kétéves mesterképzést végzett el Fiesolében S. Bertucciolival. Több szóló és zenekari továbbképzésen vett részt olyan világhírű hárfásokkal, mint I. Perrin, L. Prandina, I. Zingg, F. Pierre, J. Bouskova, W. Postma, X. de Maistre. Több nemzetközi zenei verseny győztese és rendszeres fellépője szóló- és kamarazenei koncerteknek Olaszországban és világszerte. Több, mint ötéves tapasztalattal rendelkezik professzionális szimfonikus zenekarokkal (Firenze, Bologna, Ljubljana, Berlin, Trieszt, Milánó) és az operában (Duisburg, Bari, Berlin, Hannover). 2016-tól két évig tanult az „Orchester der Deutschen Oper Berlin” akadémián. 2018 szeptemberétől a Concerto Budapest hárfása.

Takács Zsuzsa költő, műfordító, prózaíró Budapesten született 1938. november 23-án. 1957–58-ban párhuzamosan a Színművészeti Főiskola és az ELTE Bölcsészkar vendéghallgatója volt, majd 1958-ban felvették az ELTE Bölcsészkarra, magyar–spanyol–olasz szakra. Egy év után a magyar szakot leadta. 1962-ben szerzett spanyol–olasz szakos tanári oklevelet. 1963–64-ben férjével együtt a havannai egyetemen dolgozott mint magyar anyanyelvi lektor. A magyarul tanuló kubai hallgatók nyelvoktatásában vett részt. 1964-től a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, illetve Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tanított spanyol nyelvet, diplomáciatörténetet és társadalmi ismereteket társadalomtudomány-szakos és tanárképzős hallgatóknak. 1990–2001-ben spanyol–portugál nyelvi tanszékvezető docens. 1995-ben PhD fokozatot szerzett spanyol filológiából. 2001-ben nyugdíjba vonult. 1989–91-ben az Írószövetség elnökségi tagja. 2004-ben kilépett a szövetségből. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a P.E.N. Klub, a Szépírók Társasága és 2007 óta a Széchenyi Irodalmi Akadémia, illetve a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Fontosabb díjak, elismerések:

1984 – Graves-díj

1988 – József Attila-díj

1990 – Déry Tibor-díj

1993 – Forintos-díj

1997 – a Spanyol Királyság érdemkeresztje (polgári tagozat)

1997 – Weöres Sándor-díj (Soros Alapítvány)

1998 – Radnóti-díj

1998 – Szinnyei Júlia-emlékdíj

1998 – Weöres Sándor-díj

2003 – a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja

2004 – Alföld-díj

2007 – Kossuth-díj

2019 – Artisjus Irodalmi Nagydíj

2019 – Aegon Művészeti Díj

2019 – Szépirodalmi Figyelő-díj

Vashegyi György a budapesti Zeneakadémián 1993-ban szerzett karmesteri diplomát. A historikus előadásmód iránti érdeklődésében nagy hatással volt rá H. Rilling, J. Eliot Gardiner, J. Toll, M. Bilson és S. Standage. Rendszeres vendégkarmestere a legtöbb magyarországi szimfonikus zenekarnak, és 2000 augusztusa óta a Magyar Állami Operaháznak. 1990-ben megalapította a Purcell Kórust, 1991-ben az Orfeo Zenekart. Ezek élén az elmúlt 28 évben számtalan jelentős opera- és oratóriumprodukciót, kantáta- és zenekari műsort hozott létre. Nevéhez számos újkori világpremier és magyarországi bemutató fűződik: együttesei élén eddig közel 30 lemezfelvételt készített. 2014 óta a Versailles-i Barokk Zenei Központtal ápol szoros kapcsolatot, amelyből a következő francia barokk hangfelvételek jelentek meg a Glossa kiadónál: Rameau Les Fêtes de Polymnie c. "ballet héroique"-jának világpremier-rögzítése; Mondonville Grands Motets c. hanglemeze, majd az Isbé világbemutató-előadása; az Un opéra pour trois rois c. opéra-pastiche; Rameau Nais színpadi műve valamint Rameau operabalettja a Les Indes galantes.1992 óta a Zeneakadémia tanára, jelenleg egyetemi docens. 2008–ban Liszt-díjban, 2015-ben „Magyar Érdemrend Lovagkereszt Polgári Tagozat” kitüntetésben részesült. 2013 óta tagja, 2017 októbere óta elnöke a Magyar Művészeti Akadémiának.